Történeteink önkénteseinktől

Láttam, hogy az itt élő gyerekek mennyire szeretik és ragaszkodnak a telepre érkező máltás munkatársakhoz. Megható érzéssel töltött el, ahogy a gyerekek integetnek a játszóbusznak már messziről. Mindig szoktam jönni segíteni hozzájuk. Azt mondják, én is önkéntes vagyok.”

„Nem hittem, hogy sikerül. Rengeteg teát főztünk, szendvicset kentünk. Eleinte nem ezt akartam volna csinálni, de láttam, mindenki éhes volt, de nem álltak meg, nekünk kellett figyelni rájuk, hogy egyenek. Rájöttem, hogy ez a háttérmunka ugyanolyan fontos, mintha homokzsákot töltöttem volna.”