Máltai Szeretetszolgálat

Íratkozzon fel hírlevelünkre!

Történeteink

Boldogság volt a szívemben - Máltai focisták a válogatott meccsen

Szerző: Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2016-05-20 00:00:00

Monori nyomortelepről a Groupama Arénába. A MOL jóvoltából a Máltai Szeretetszolgálat ifjú focistái élőben találkozhattak a magyar futball-válogatottal az Elefántcsontpart elleni barátságos mérkőzésen. 

A hajléktalan ember jogosítványa

Szerző: Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2016-05-02 00:00:00

Hajléktalan emberként kevesen mondhatják el, hogy jogosítvnyt szereznek

Kedves Zoltán!

 

Ezúton szeretnék gratulálni Önnek ahhoz, hogy 20 év után ismét érvényes vezetői engedéllyel rendelkezik. Hajléktalan emberként kevesen mondhatják el magukról, hogy jogosítványt szereznek. Ön 42 évesen újraépítette az életét, biztos támaszt nyújt a párjának, több mint másfél éve nem fogyaszt alkoholt. Mindketten tudjuk, hogy ez nem volt egyszerű

Nehéz gyermekkora volt. Előfordult, hogy apja testi fenyítései olyan mély nyomokat hagytak a hátán, hogy szégyellt átöltözni testnevelés órán. Később a cselgáncsozás megerősítette testileg és lelkileg, önbizalmat nyújtott a mindennapokban. 12-13 éves korában már otthon és az iskolában is kiállt magáért. Talán ez a feszült gyermekkor adott okot arra, hogy a szakmunkásképző ideje alatt heccből lopkodni kezdjen. Megmutatta a világnak, mire képes, ami persze nem maradt következmény nélkül: éveket töltött a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében.

 

Sorkatonai szolgálatra szkizoaffektív zavara miatt nem hívták be, a börtön után karbantartóként állt munkába. Súlyos pszichiátriai betegségéből adódóan sűrűn váltakoztak munkahelyei. A hallucinációk és hangulatzavarok mellett alkoholfogyasztása nehezítette életvezetését. Végül 1996-ban ittas vezetés miatt bevonták „A” és „B” kategóriás jogosítványát. Feleségével 2005-ig tartottak ki egymás mellett, majd ő is magára csukta az ajtót. Egyedül maradt, hajléktalanná vált.

 

Új párjával, akit Tündinek becéz, 2007-ben ismerkedett meg egy üzemi konyhán. A hanghordozásába és kirekesztettségébe szeretett bele. Még a poharat is letette, mert – ahogy Ön fogalmazott – meg akarta menteni ennek a kedves hajléktalan nőnek az életét. Egy 11. kerületi telken alakították ki új, közös otthonukat.

Tünde az ELTE történelemszakán tanult, majd depresszív hajlama és öngyilkossági kísérletei miatt pszichiátriára került. Jelenleg 57 százalékban egészségkárosodott.

Kettejük egyedi problémái közös nehézségekké adódtak össze. 2014-ben közel álltak ahhoz, hogy utcára kerüljenek. Nagy volt a kockázata, hogy Ön újra a pohár után nyúl – de nem tette.

 

Az utcai szociális munkásaikként pályáztunk Önöknek 350.000 forintot, amelyben lakhatásuk azonnali megoldását és Zoltán munkaerő-piaci esélyeinek javítását tűztük ki célul. A pályázatba Zoltán jogosítványának visszaszerzését, hat havi BKV-bérlet támogatást, egy teljeskörű fogpótlást és ingyenes szemüvegkészítést terveztünk. Eközben személyes kapcsolatai révén kilátásba helyeződött egy beköltözhető ingatlan is, ahova vízellátó és víztároló rendszert, elektromos láncfűrészt, csaptelepeket vásároltunk.

A közös projektünk 2016 januárjában zárult. A legnagyobb kihívást a Nemzeti Közlekedési Hatóság közel 110.000 ezer forintba kerülő utánképzési programja jelentette. A 20 éves archivált bírósági határozatok, az önkormányzati igazolások beszerzése sok utánajárást igénylő feladat volt. De nem adta fel, sikeresen levizsgázott és már csak a jogosítvány kiváltása volt hátra.

2016 januárjában euforikus boldogság töltötte el. Húsz év után ismét kezében tarthatta érvényes vezetői engedélyét. Jelenleg mindent megtesz annak érdekében, hogy Tünde megfelelő ápolásban részesüljön, a napi betevő megteremtése mellett pedig munkát keres.

Mint szociális munkása büszke vagyok kitartására, és köszönöm, hogy együtt dolgozhattunk!

Fülepi Henrietta

szociális munkás